Amikor fel akarod adni, mert már annyira nehéz, hogy nem bírod, amikor úgy érzed, hogy nincs tovább, jusson eszedbe Dee Groberg csodálatos verse, és menj tovább utadon!
A VERSENY
Hagyd abba, add fel, nincs esély - ezt hallom néha én
Túl sok minden szól ellened itt nyerni nincs remény.
Ha elborít a csüggedés, s lehorgasztom fejem
Felidézem mit láttam én egy régi versenyen.
Az emlékkép reményt sugall, amint eszembe jut
Újjászületni érzem én a régi kisfiút.
Sok kis legény, kis férfiak a futóversenyen
Nagy izgalom, nagy félelem még jól emlékezem.
A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelembe' hitt
Holtversenyben nyerni tán, vagy lenni második.
A pálya szélin ott feszít sok szurkoló apa
Minden fiúnak most kell mindent megmutatnia.
Harsan a síp, indulnak ők szívükben vágy hevül
Mind arra vágyik, ő legyen a hős csak egyedül.
S kiváltképp az egyik kit apja elkísért
Az elsők között futott, apám oly büszke lesz ezért.
Ám lába alá hirtelen egy fűcsomó került
A győzni vágyó kisfiú megbotlott, s elterült.
Egyensúlyáért kapkodott, széttárta karjait
A nézősereg kuncogott, látván, hogy elbukik.
És elbukott minden remény, míg fekve ott maradt
Azt kívánta tűnne el tüstént a föld alatt.
Ám apja látta, hogy fia milyen nagy bajban van,
Tekintetével ezt üzente KELJ FEL, s győzz fiam !
Fölállt hamar még semmi vész még ledolgozható a távolság
Amennyivel vezet a sok futó nyargalt a többiek után
Megint győzni akart, de buzgalmában megcsúszott és újra elhasalt.
Bár föl se keltem volna, így kettős a szégyenem
Már indulni is hiba volt, futnom reménytelen.
A nevető arcok közt apja magányosan tekintetével így üzent
KELJ FEL, s győzz fiam!
Felugrott és indult tovább 10 métert vesztett el
Hogy ezt behozzam, gondolta, keményen futni kell.
6-8 métert a hátrányból hamar ledolgozott
De olyan nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott.
Legyőzötten hever szegény, szeméből könny pereg
Minek szaladni, harmadszor fölkelni sem merek.
Odalett így minden remény, s minden akarat
Úgy elcsüggedt, s az élbolytól oly messze elmaradt.
Vesztettem így gondolkodott, a szégyen rám ragadt
De apja is eszébe járt és rájött ezt nem szabad.
Kelj fel! Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan
Kelj fel és foglald el helyed
FELADNOD SOHA NEM SZABAD
EREDJ ÉS GYŐZZ FIAM !
A belső hang erőt adott neki, kelj fel - szólt valahol
A győzelemnek egy titka van: KELJ FEL, HA ELBUKOL !
Új céllal, új erővel ismét feltápászkodott
Győzz, vagy veszíts így szólt a hang feladni nem fogod.
Az élmezőny már messze járt, futott, futott
Mintha győzhetne úgy rohant és mindent beleadott.
Már három ízben elbukott, s mindig futott tovább,
Esélye nyerni nincs és mégis a célig meg sem állt.
A győztes már célba ért büszkén és boldogan
Ő nem bukott, nem szégyenült meg, örülni módja van.
És hősünk is beérkezett az utolsó helyen
Lesütött szemmel ért oda, ne lássam szégyenem.
Ám üdvrivalgás tört ki nyomban, még nagyobb mint előbb
A közönség mint győzteseket úgy ünnepelte őt.
Apjának ennyit szólt csupán, jól elszúrtam nahát
Nekem Te győztél, mondta az, hisz futottál tovább
És most, ha minden oly sötét a gond baj elborít
E kisfiú emléke még most is sokat segít.
Az élet is csak verseny melyben sok futó lohol
A győzelemnek egy titka van
KELJ FEL HA ELBUKOL !
Hagyd abba, add fel, nincs esély biztatnak hasztalan
Mert bennem szól a másik hang
KELJ FEL ÉS GYŐZZ FIAM !
|
|
Lélekmelegítő -
Cikkek
|
|
2010. július 25. vasárnap, 14:45 |
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem, megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra, és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak-e ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"
Az idős, hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon itt öt percet, amíg Ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
"Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra.
Nagyon biztos volt benne hogy a Jézuska elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán Jézuska tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Jézuska nem viheti oda neki, ahol most Ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így "odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy.
" A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
"A húgom Jóistenhez ment, hogy vele legyen.”
"Apa azt mondja, hogy Anya is el fog menni Jóistenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Mutatott nekem egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta : "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen."
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
"Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
"Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Jóistent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy
megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak.
"Meghallgatott!"
"Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni a Jóistentől".
"De Ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, az anyukám nagyon szereti a fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
 Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal
meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felépülni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal az után, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így elbúcsúzhattak utoljára Tőle a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval együtt, s a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
Azt a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
|
|
