A Tőzsdei kalandjaim I.részét itt, a II.részét itt, III.részét itt, a IV.részét itt tudod elovasni!

Az elmúlt hetekben kevesebb időm jutott „visszaemlékezéseim”, tőzsdei tévelygéseim írásba foglalására. Mostanában azonban újra kedvet kaptam a kereskedéshez. Határozottan érzem, hiányzik az az izgalom, szellemi kihívás, ami a tőzsdei üzleteléssel jár. Utóbbi időben kezdem úgy érezni, nem a pénzkereset miatt csinálom az egészet, hanem mert élvezem a dolgot. Jóleső érzés, amikor a trend az általam várt irányba halad. Az esetlegesen keresett pénz inkább arra szolgál, hogy lemérje mennyire hatékony a módszerem. (Persze azért a mani sem utolsó, de nem számolgatom folyton a keresetem, mint régebben.)
Na, de azt hiszem kicsit előre ugrottam.
Időbeli sorrendben szeretném folytatni, hogy folyamatában mutathassam meg hogyan és milyen útvesztőkön keresztül jutottam el a mai (tőzsdés) énemhez. Szóval ketten nyitottunk egy számlát. Leginkább azért, mert nem volt több pénzünk. Nekem még a minimum sem. A partnerem segített ki.
Megbeszéltük, hogy egyeztetjük a stratégiánkat és azt is mikor és milyen pozícióba lépünk és mikor zárjuk azt. Kezdetben ezzel nem is volt gond. Váltakozó sikerrel kereskedtünk, pontosabban, ha őszinte akarok lenni lassan, de folyamatosan fogyott a tőkénk.
A társam unta meg ezt először. Egyre többször improvizált, lépett pozícióba és zárta azokat megkérdezésem nélkül és figyelmen kívül hagyva a stratégiánkat. Néha egészen jól haladt előre, de aztán jöttek jelentős veszteségek is. Nem hibáztattam, mert teljesen igaza volt.
Kezdőként, a rendelkezésre álló kevés tőkénkkel a stratégiánk nem adott módot arra, hogy hosszasan elemezzünk, megbeszéljük a teendőket és ezután lépjünk pozícióba.
Mikor egyik tanfolyamon kérdezték hogyan tudunk vita nélkül közösen kereskedni, bizony nem nagyon tudtunk választ adni annak a kollégánknak, aki a nejével vitázott rendszeresen tőzsde ügyben. Beláttuk ez valahogy nem O.K. S kerestük a bölcsek kövét tovább.
Találtunk egy olyan alakulatot, akik azt hirdették, hogy segítségükkel „vezetett kereskedés” keretében tudnak teljesen kezdők, sőt abszolút hozzá nem értők is sikeresen tőzsdézni, pontosabban valutát adni-venni.
Számunkra ez azért volt új, mert addig minden mesterünk óvott a forex-től, az az a devizakereskedéstől.
Ezek pedig éppen ezt ajánlották. Na, gondoltuk megnézzük mi is ez.
Ráadásul találkoztunk egy nagyon lelkes emberrel, aki ugyan úgy tűnt nem sokat ért a tőzsdéhez, de az éppen aktuális stratégiáját nagyon meggyőzően adta elő. A stratégiája ugyan mindig nagyon szuper volt, de azért állandóan módosult. Ez kicsit gyanússá tette a dolgot, miért változtat rajta, ha az már tökéletes.
Mint kiderült érdeke volt, hogy minél több tagot toborozzon az új platform számára.
Ezen kívül pedig azt szerette volna, ha egy szuper automata (program) kereskedik helyette. Természetesen kimagasló eredménnyel. Annyira megfertőzött, hogy mi is bőszen keresni kezdtük az automata kereskedés módját, legjobb, legtöbb eredményt adó formáját. Még saját programokat is megpróbáltunk írni e célból.
A bölcsek kövét ugyan nem találtuk meg, (mi sem), de közben nagyon sok hasznos ismeretre, tapasztalatra tettünk szert. Ráakadtunk egy olyan lehetőségre, - automaták gyűjteményére - , amely kezdetben hihetetlen jó eredményeket produkált. Sőt ma is nagyon szuperen működik bizonyos időszakokban. Rá kellet azonban jönnünk, hogy a tőzsde annyira összetett, bonyolult, sokváltozós valami, hogy jelenleg lehetetlen teljesen automatizálva hosszabb távon haszonnal kereskedni. Lehet sok részlépést automatizálni, de a teljes kereskedést, akárcsak egy picinyke rövid időre is felügyelet nélkül hagyott robotra bízni „életveszélyes”.
Kalandozásaink, próbálkozásaink,  és a sok-sok ezer elolvasott könyv oldal, cikk, blog eredményeként jelentősen növekedett a szakmai ismeretünk. Sajnos a pénzünk ezzel egyenes arányban, rohamosabban csökkent.
Jelentős  részsikereink is voltak, de valahogy aztán előbb-utóbb a tőzsde mindig megalázott minket.
Tovább dolgoztunk az újabb, sikeresebb stratégiáink tökéletesítésén most már külön- külön. Nem értendő félre. Nem történt semmi nézeteltérés köztünk. Tapasztalatainkat gyakran, megbeszélve, egyeztetve haladtunk előre, de rájöttünk két, vagy több különböző mentalitású, vérmérsékletű ember nem nagyon képes egy és ugyanazon stratégia szerint kereskedni. Ezt tanítják is: „találd meg a saját stratégiád” címmel.
Tudásunk gyarapodása elbizakodottá tett minket. Úgy gondoltuk, a vezetett kereskedési stratégia helyett, mi sokkal jobbat, eredményesebbet tudunk magunknak kreálni. Egyébként- utólag bevallom, nem is volt rossz az a szóban forgó platform által nyújtott „vezetéses kereskedés”.
Egyre gyakrabban hallottam társaimtól, hogy ha ilyen okosakat tudok mondani az ő hibáikra, tévedéseikre, akkor kereskedjek saját magam. Majd meglátom mennyire más az, ha élesben, a saját döntésemre bízva fogok kereskedni. Igazuk volt. A demón kidolgozott stratégia valahogyan teljesen másként működött élesben. Valahogy jobban sajnáltam az esetleges veszteséget realizálni, vártam, majd csak kedvező irányba fordul a nem kívánt irányú trend, vagy éppen ha nyerésre álltam, (volt ilyen is!) akkor miért zárjam le a nyerő pozíciót? 
Biztos lesz az még jobb ….. Aztán rosszabb lett.  Szóval hasonló hibák tömegét követtük el. Közben azért ma már úgy gondolom sokat okosodtunk is.
Ennek eredményeként 3 hónap alatt majdnem sikerült megdupláznom a tőzsdézésre szánt tőkémet.
Ez már igen! Lehet, hogy tudok valamit? Tudtam valamit! Egy nagyot hibázni! 
Ezt majd a következő részben teszem „közkinccsé”.

A Kalandjaim a tőzsdén 1.részét itt, a második részét itt, a harmadik részét itt olvashatjátok.

Elkezdődött tehát életemnek azon szakasza, amikor tudományos alapokon kezdtem közelíteni a tőzsdéhez. A tanfolyam befejezésének  közeledtével, még jobban erősödött bennem, az, az egyre nehezebben elnyomható érzés, hogy most már tényleg sok mindent tudok, de akkor tessék mondani, hogyan is kell tőzsdézni?
Igaz, a tanfolyamon megismertünk sok-sok részletkérdést, egyre gyakrabban hívták fel a figyelmünket, menjünk el a tőzsdeklubba, nevezzünk be a haladó tanfolyamra, iratkozzunk be a tőzsdei számítástechnikai oktatásra, tanuljuk meg az automatatőzsdézést, stb. (természetesen mindezt külön díjazás fejében), az azonban, hogy egy profi hogyan is köt üzleteket a tőzsdén, valahogy nem kristályosodott ki igazából. Mintha egyre jobban elvesztünk volna a részletekben.
Folyton-folyvást egy mondás rémlett fel előttem, miszerint: „aki ért hozzá az csinálja, aki nem , az pedig tanítja”
Ennek ellenére, az új ismeretekkel felvértezve, és több internetes kereskedési platformot is begyakorolva, jelentősen nőtt az önbizalmunk, és vele arányosan a bátorságunk.
Nagy reményekkel vágtunk neki a tőzsdézésnek. Konkrétan a  részvénykereskedésnek.
Miért ennek? Mert a tanfolyamon folyton erről beszéltek.
Volt ugyan szó a devizakereskedésről is, de valahogy mindig, olyan „na, ezt aztán kezdőknek nem ajánlom módon”. Árutőzsde, opciós ügyletek stb. pedig még érintőlegesen sem kerültek szóba.
Mint, ahogy arról sem beszéltek, mi a különbség, ha az ember nagy összeggel tudja elkezdeni a kereskedést, vagy éppen azt a  minimális tőkét képes, vagy akarja összeszedni, amivel egyáltalán meg lehet nyitni a számlát.
Az oktató becsületére legyen mondva, azt azért gyakran elmondta, hogy csak olyan pénzzel szabad elkezdeni játszani, ami nem a megélhetéshez szükséges.
Na de mikor az ember ég a vágytól, alig várja hogy meggazdagodjon, állás, és megélhetési gondjai vannak, akkor ez valahogy nem jut el teljesen a füléig, vagy ha addig el is, az agyáig már kevésbé.
Ráadásul minden előadáson részletesen elmondták, hogy a tanfolyam szervezői készségesen segítenek nekünk számlát nyitni, xy brókercégnél z ezer dollár értékben.
Ez az összeg már a harmadik tanfolyami napon , a sokszorosa volt annak a szükséges  kezdőtőkének, amivel kezdetben kecsegtettek.(először 300.000.-forintról beszéltek)
Utólag megvilágosodtunk, hogy ez volt a csalétek.
Kezdett az a gyanúnk is érlelődni, hogy a tanfolyamszervező cég érdekelt abban, hogy minél többen nyissunk éles számlát, az általuk javasolt brókercégnél.
Még szerencse hogy pillanatnyilag nem rendelkeztünk a szóban forgó minimum 5-10 ezer dollárral, ezért kicsit kitolódott a számlanyitás időpontja.
Egyik partnerem felfedezett a net-en valakit, aki opciós ügyletekkel kereskedett. Ő nem hirdette az oktatást, viszont rengeteg érdekes, és hasznos anyagot tett föl a weboldalára. Éreztük a cikkeiből, hogy Ő tényleg a "valódi" tőzsdézésről ír. Szerettük volna látni  hogyan is kell kötni valóságban, rávettük tartson nekünk külön órákat.  A vele töltött órák után jöttünk rá, milyen is ha valaki élesben is kereskedik. Úgy éreztük, néhány alkalom után, - amíg okított minket, -  hogy sokkal többet tanultunk, mint eddig bármikor. Rengeteg apró fogásra, veszélyre hívta fel , a figyelmünket.
Egy dolgot azonban nem hangsúlyozott eléggé, azt hogy hatalmas önfegyelemre van szükség. Ez az első, a második, a harmadik szempont… és valamikor sokkal később jön minden más, pl. technikai tudás, ismeret.
Mint utólag kiderült, ő azért nem hangsúlyozta eléggé az önfegyelem ,és a kipróbált, (virtuális pénzzel) kereskedési stratégia betartásának fontosságát, mert ő egy meglehetősen fegyelmezett személy volt.
Utólag elnézést kérünk tőle, de mi bizony kicsit halvérűnek gondoltuk, és túlzottan óvatosnak. Most már késő, de elismerjük, neki volt igaza. :(
Az ő javaslatára nyitottunk számlát egy olyan platformon, ahol aránylag kevesebb pénzzel is szóba álltak velünk. Ennek a platformnak az volt a hátránya számunkra, mint kezdők számára, hogy meglehetősen bonyolult volt a kezelése , s így megnőtt annak veszélye, hogy véletlenül nem oda kattintunk ahová kell és ez bizony kicsit sokba kerülhet nekünk. Márpedig mikor remegő kézzel,  kiguvadt szemekkel nézi az ember az árfolyam alakulását, akkor bizony a tévedés veszélye fokozottan fenn áll.
Tehát megvolt a platform, megnyitottuk a számlát, és eljött végre történelmi pillanat, megkezdtük az éles kereskedést, az amerikai tőzsdén.
Rákattintottunk életünk első kötésére, és izgatottan vártuk, hogy az árfolyam az általunk várt kedvező irányba változzon. Persze, az miért ne(?), az ellenkező irányba indult. Az ostoba. Nem tudta, mit tanítottak nekünk a tanfolyamon. Vesztés. ( Igaz csak keveset.)
Utólag elemezve nem értettük, mire alapozva gondoltuk, hogy arra megy majd az árfolyam. Minden amellett szólt ( a tanult módszerek is) hogy nem jól tippeltünk. Na, de minden kezdet nehéz. Lelkesen kötögettünk és örültünk ill. szomorkodtunk (kicsit többször) a sikeres vagy éppen vesztes pozíciónak.
Gyorsan rájöttünk mi a hátránya, ha az ember csak kevés pénzzel tőzsdézik.
Egy minimális rendelkezésre álló pénz alatt, a bróker cégek nem engedélyezik a daytradelést.(Ugyanazt a részvényt megvenni, és eladni ugyanazon a napon)
Ez minket nagyon hátrányosan érintett, mivel a demo számlán virtuális pénzzel kidolgozott, és nagyon jó eredményeket adó stratégiánk, mint kiderült csak daytrade esetén működött jól.
A napon túli kereskedést, pedig szinte lehetetlenné tette az a tény, hogy közben kitört a gazdasági válság. A világ tőzsdéi megőrültek. A tőzsdei mozgások ellentmondtak minden tanult technikai, és fundamentális elemzésnek. Idegesen, minden törvényszerűséget nélkülözve ugráltak. Egyik nap minden részvény  az egekbe  emelkedett, a másik nap meg mindegyik csökkent.
Ez a balszerencse. Azt a rutinos tőzsdézők, brókerek sem tudták igazán kezelni. Kivéve persze azokat, akik, (a nagyon nagyok) irányítani tudták, vagy éppen előidézői voltak az ideges változásoknak.
Valamikor, ettől az időponttól, új időszámítás kezdődött a tőzsdéző életemben. Végleg leszámoltam a romantikus, gyors, és könnyű meggazdagodás álmával.  Rádöbbentem itt csak sok-sok tanulással, gyakorlással idegtépő izgalmakkal, és nagyon sok önfegyelemmel lehet  sikert elérni. Na meg persze egy kis (vagy sok?) szerencse sem árt.
Erről majd a következő irományomban olvashattok...

A" Ki tudja mi a célom ?"  első részét itt olvashatod.

Kedvenc íróm, Maxwell Maltz  - akitől már itt is sokat idéztem, - írta egy könyvében:

„Az agy és az idegrendszer egy csodálatos és bonyolult célkövető mechanizmust testesít meg, egyfajta beépített automatikus vezérlő rendszert, amely, ha érted dolgozik, akkor sikermechanizmusként, ha ellened, akkor kudarcmechanizmusként működik, mégpedig aszerint, hogy Te hogyan működteted, milyen célokat jelölsz ki számára.”

Szeretnék még egy történetet elmesélni, amely szintén az ismeretségi körömben történt.
Jó pár évvel ezelőtt, barátainknak el kellett adniuk otthonukat, mert rosszul sikerült vállalkozásuk anyagi terheit csak így tudták csökkenteni. Egy szép kertes négylakásos társasházból, gyerekeikkel felköltöztek egy lakótelep 6. emeletére. A bő negyvenes  asszony, aki egész életét abban a kertes házban élte le, sehogyan se tudott megbarátkozni a helyzettel.
Nem volt számára elegendő tér, furcsa volt, hogy szomszédok nem is köszönnek egymásnak, arról már nem is beszélve, hogy a játszótérre sem igen merte a gyerekeit egyedül leengedni.
Esténként kiült az erkélyen lévő mélyhűtőláda (mert az máshova nem fért el) tetejére, és folyamatosan arról ábrándozott, hogy innen elköltözik. Esélyük sem volt a költözésre, hiába dolgoztak mindketten, mert ez éppen akkor történt, amikor az ingatlan árak száguldottak fölfelé.
A második lakótelepen töltött év nyarán az asszony rávette a férjét, hogy kezdjenek házat keresni. Elment a bankokba, hogy megtudja kaphatnak-e kölcsönt. A bankokban azt mondták, hogy néhány milliót esetleg kaphatnak, jó pár  kezes bevonásával.
A lakótelepen töltött második év végén találtak egy házat egy külső kerületben, ami ugyan nem olyan volt, amilyet szerettek volna, de hát mégis átalakítható, és tenyérnyi kert is volt hozzá.
A férfi – mérnök ember lévén – rögtön átalakítási tervet készített, amit kifüggesztett a konyhába, hogy minden pillanatban álmaik otthonát nézegethessék.
A „bárhova, csak el innen” mechanizmus beindult, de nagyon gyorsan kiderült, hogy sok millióval kevesebb pénz jön csak össze.
Eltelt a nyár, az ősz, és a tél egy része is, amikor a férj kitalálta, hogy új rajzot készít, mert az átalakítandó házról úgyis lekéstek, akkor meg miért ne olyan függjön a konyhában, amilyet tényleg szeretnének.
Elkészült az álomház vázlata, kiakasztották a másik mellé. Az új ház rajza egy skicc volt, egy egyáltalán nem átlagos házról.
Az események innen turbó sebességre kapcsoltak. A kép kiakasztása január közepén történt, február közepén lefoglalóztak egy olyan házat, ami szinte teljesen olyan volt, mint a rajzon, és egészen pontosan háromszor annyiba került, mint amit egy évvel azelőtt nem tudtak megvenni.
Az már csak hab a tortán, hogy aznap hozta a foglalót a lakótelepi lakásukra a vevő, amikor megkapták a levelet a banktól, hogy a hitelüket elutasították. Nem részletezem tovább, mégis lett happyend, július elsején költöztek. ( és persze, hogy az OTP adta hozzá a hitelt )
Kielemezve a történteket, ha nincs az az első ház, az első rajz a konyhafalon, valószínűleg még ma is a mélyhűtőláda tetején ücsörögne a nő. Olyan elképesztően reménytelen volt a helyzetük, hogy az egyetlen reménysugár az a rajz volt, amit minden nap, ha kellett, ha nem, megnézett, minden látogatójuknak megmutatott. Ezzel szinte tapintható közelségbe hozta a házvásárlást.
Mindkettőjük tudatába mélyen bevésődött, hogy kell az a ház.
Vajon véletlen volt-e, hogy a nő, ablakpucolás közben, az újságpapíron elolvasta a lakáshirdetéseket?
Véletlen volt-e, hogy akadt egy olyan ingatlanközvetítő, aki hajlandó volt megadni a címét a hirdetett ingatlannak, mert az asszony az elmondás alapján, abban a pillanatban meg akarta nézni?
Miért, vannak véletlenek?
Valószínűleg vakmerőség volt a nélkül leelőlegezni a házat, hogy tudta volna, hogy az OTP biztosan ad-e nekik hitelt.
De minek nevezzük, hogy az asszony pont aznap este adta el azt a lakást, amiben 3 gyerekükkel éltek, - és akkor már hónapok óta eredménytelenül hirdettek - , amikor az OTP levélben megírta, hogy nem kíván nekik hitelt nyújtani?
Gyakorlatilag minden hidat felégettek maguk mögött. Olyan mélyen hitték, hogy meg tudják csinálni. Nem, semmi sem volt véletlen!
Ha az embernek célja van, azt el tudja képzelni, olyan részletességgel, mintha már el is érte volna, van hite, hogy eléri, mindent megtesz, hogy elérje, és nem tántorítja vissza semmilyen akadály, akkor el is fogja érni.
Sokszor azt látom, hogy sokaknál (persze nálam is) a teremtés folyamatából valamelyik lépés kimarad.
Például nem tudom pontosan mi a célom. Sokszor inkább azt tudom, mit nem akarok, mintsem, hogy mit akarok. Így nehéz bármit elérni.
De az is baj, hogy valahogy –nem találok rá jobb szót – gyengén akarom, nem mindenáron, nem tűzön-vízen keresztül. A gyenge akarás nem lendít át az akadályokon, folyton falakba ütközöm. Nincs elég hitem, hogy el tudom érni a célom.
Végül, talán a szerintem a legnagyobb hiba, a sült galamb effektus, mármint az arra való várakozás. Ugyanis a sült galamb az jön időnként , csak ahhoz, hogy le tudjuk nyelni, legalább akkorára kell tátani a szánkat, a mekkora a  galamb.
Komolyra (?)  fordítva a szót, legalább egy lottószelvényt venni kell, ha az ember a lottó 5-öst tűzi ki célnak!
Következő részben a kudarcmechanizmust, sikermechanizmusra váltó"kapcsoló" beállításáról lesz szó.